A legnagyobb titokban védték rakétákkal Budapestet, évtizedekig harckészültségben voltak a Pilis tetején a katonák

A Pilisben, valamint a Visegrádi-hegységben is több olyan katonai létesítményt üzemeltettek a rendszerváltást megelőzően, illetve röviddel azt követően, melyek a fővárost védő légvédelmi dandárhoz tartozó tüzelőállásokként funkcionáltak.

Ezek között van a Pilis-tetőn található egykori harcálláspont, melyet 1980 és 1995 között szigorúan őrizték, ezen időszakban pedig a harckészültség is folyamatos volt a mára már lepusztult, morózus betonépületekben. A helyszín mostanra a vállalkozó kedvű kalandorok egyik kedvelt látogatóhelyévé vált, ám a csupasz falakon kívül túl sok mindent nem lehet fellelni.

A mai napig rejtegetik Rákosi Mátyás szupertitkos bunkerét, ezrek mennek el felette naponta, de még a létezéséről sem tudnak

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Habár a terület továbbra is a honvédséghez tartozik, annak őrzését ma már évtizedekkel ezelőtt, 1997-ben befejezték. Azt egyelőre nem tudni, hogy mi lesz az épületek sorsa, melyeket alaposan leraboltak, a látogatók figyelmét pedig felhívták rá, hogy azok bejárása tilos és életveszélyes, ezért jobb csak távolról nézni a múlt emlékeit.

A komplexum korábbi története ennél jóval érdekesebb, a Turista Magazinnak az egykoron itt szolgáló ügyeletes parancsnok, Hibácskó Ferenc nyugállományú alezredes mesélt.

A közepes hatótávolságú légvédelmi rakéta egységeket természetesen a legnagyobb titokban telepítették, a tüzelő- és indítóállás fontosabb részei között pedig megtalálható volt az úgynevezett rakéta rávezető állomás, az indítóállványok, valamint a híradólétesítmények és lokátorok egyaránt.

Harci repülők motorjait is gyártották a Budapest alatti alagútrendszer titkos termeiben, hihetetlen, mi mindenre használták a régi járatokat

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A „fedezékeknek” nevezett épületekben barát-ellenség felismerő, aggregátorok, tartalék alkatrészek, koordináta-megállapító berendezés, parancskidolgozó és rádiós parancsközlő berendezés, mozgó cél kiválasztó (amely a hegyek vagy a felhők között az ellenséges repülőt ki tudta jelölni), és indikátorkabin is volt.

Többnyire három vagy hat darab rakéta volt az állásokban, ezek folyamatos karbantartás alatt voltak, a katonák részére pedig a teljes légvédelmi térkép fel volt rajzolva a fedezékekben. A szolgálatot teljesítő parancsnok 24 órát töltött az állásban egy műszakban, ebből 4 óra volt a pihenő, ám riasztás esetén természetesen szó sem lehetett lazításról.